S a szememben
Egy könny lepereg..
Nem nézem csodás ajkad,
Csak rád gondolok s velem vagy.
Hát és ha nem ?? Vagy ha igen de nem
találkozunk vele és mi van ha a nagy Őt
vmi baleset éri és meghal vagy ha véletlenül
nem belénk lesz szerelmes akkor vajon Hófehérke
örökké várta volna vagy felébreszti megát és elmegy
a törpékkel egy jót bulizni?? Vagy Csipkerózsike örökké
aludt volna vagy ő is követve Hófehérkét fel kel
és megy és saját maga keresi meg a nagy Őt???
Velem elég gyakran előfordul az az este , hogy ha egy pasi kapcsolatot szeretne velem és kiejti a "komoly" szót a száján én érzem belül, hogy rögtön egy aprócska pánik rohamot kapok ....=( Ilynekor az az érzés fog el hogy szinte érzem azt hogy belülről fuldoklom olyan mintha egy kis"szörny"belülről folytogatna. És ilyenkor általában menekülőre vszem az irányt. Nem tehetek ellene mert ha nem mennék el akkor tudom ha maradnék akk végig ez az érzés kínozna és az nem lenne jóh senkinek sem/ főképp nekem/. De szerencsémre nem minden pasi váltja ki ezt az érzést . eddigi életem során már találkoztam pár sráccal akik nem váltottak ki ezt belőlem . De az a fura hogy nem csak azok akik komoly kapcsolatot akarnak, ha csak egy estéről szól az egész akk is érzem ezt a fojtogatóóh érzést.=$ szóva ebből következtettem azt, hogy csak bizonyos típusú pasik váltják ki belőlem . például ott volt zoli igaz hogy az egész csupán egy hétig tartott de akk ne éreztem ezt az egészet pedig ő is hívott meg jött nálunk mégsem éreztem. Meg szilveszterkor is ott volt velem szinta végig és akk ott volt szali is és mégsem örültem neki hogy velem volt és nem nézett másra de mástól meg kivált képp irritált az hogy a közelemben volt és hogy kapcsolat.....húú az meg végképp kizárva. És milyen érdekesh most találtam egy ilyen pasit akit istenem szerintem máskor és más körülmények között nem hagynék ott de megint ez a fojtogatóó érzés naponta 3szor felhív küld vagy 500 sms-t és 1 nap után azt írjah h szerelm,es belém nekem ez sok de túúúll soOOk nem tudok az ilyennel mit kezdeni mert nem bírom az ilyen szintű ragaszkodást és most nem tudom mi tévő legyek szerintem ismét a jól bevállt "nyúlcipő" stratégiát fogom követni. Meg amúgyis most jött végre totál rendbe az életem . Végre eljutottam arra a szintre hogy balázs semmilyen érzelmet nem vált ki belőlem sem gyűlölet sem szeretet sem utálat csak a semleges közönyt. És ez nekem negyoOon jóó hír hiszen közel egy évig éltem úgy hogy minden tettemet befolyásolta az árnyéka. Ma meg ott vagyok hogy szerencsére vége az egésznek. Igaz hogy elfelejteni sosem fogom hiszen ő az a " különleges srác" aki mindenkinek van nekem ő volt az..... Pluszz az is itt van hogy végre egy pasi sem uralkodna rajtam erre itt van őő és most meg kell h váljak tőle hogy legalább élvezzem a 2 hete tartó totális szabadságom
posted , bejegyzés időpontja: vasárnap, augusztus 09, 2009
Mitől lettem "fallen angel"???? Attól hogy gyakran követek el hibákat, attól hogy rossz pasikra bízom magam, attól hogy nehezen oldom meg a problémáimat és végül attól mert nehezen boldogulok egyedül irányítás nélkül...
Nem réginben érdekes dolog történt velem...Sanyival kapcsolatos aki az előző bejegyzésben olvasható xDD
~ Megijeszt a tudat, hogy az a fiú -aki, esküszöm, különleges volt!- pontosan ugyanolyanná vált, mint a többi s.eggfej
Most eljött az idő hogy részletezzem egy szemét pasi szemét húzását :
Az egész történet úgy kezdődött hogy ....
Egy buliban voltunk és akk ismerkedtem meg Sanyival. Aznap hazakísért . Másnap felvett msnre és beszélgettünk. Járni akart velem.. ht én még akk a szalis korszakom végét éltem :S és nem akartam mást. És mikor ő rájött erre akk egy nap felvett msnre egy számomra ismeretlen egyén :"gergő..". Fura volt hiszen rögtön megtaláltam vele a közös hangot . Fur volt egy kicsit mindig csak Sanyiról kérdezett de ht akkor még nem találtam még furinak hiszen akk jó volt vkinek elmondani amit róla gondolok. Majd elérkezett a szalis korszak totális vége. Ez jún. 12-én történt . Majd utánna meghalt a szerelmem Alex(kutyuska:'( )és Sanyi elérte a célját jártam vele vagy 4 napig de dikk utánna meg dobott azzal az ürüggyel , hogy dolgozik és wooow minden nap fennt volt msnen(érdekesh). Elmentem kirűándulni haza jöttem és mit látnak szemeim? (L)KINGA(L) pff nem is érdekel . Akkor gergőnek elkezdem mondani jajj istenem de utálom sanyit megblabla. Párnap elteltével felvett egy "sebi" nevű egyén. az már nagyon fura volt nekem az is egyfolytában sanyiról kérdezett de főként kingáról... Majd kb 2 hét elteltével sanyi ismét szakított kingával(milyen meglepőő)és akk gergő elkezdi nekem h sanyival nem akarsz újra összejönni?? mondom ht megér mégegy próbát. Így múlt hét szombaton felmentünk és akk besz sanyival egyszercsak elkezdi nekem vmit elkell mondanom . Mondom gyerünk hallgatom. Sanyi erre "ugye felvett téged egy sebi nevű gyerek msnre??" mondom igen erre nehigy el neki semmit mert az nem m is létezik az kinga... Én meg csak néztem és azt mondtam manjünk vissza kingáért mert szét akarom verni azt a ronda képét. Sanyi ekkor leállított. Jó nem veem meg mondtam neki. Sétáltunk egy kicsit és ekkor elkezdi nekem de van még vmi. Mondom mondjad . "Tudod gergő se létezik az meg én vagyok" nah ht igen ez sokk volt de nagyon.. Azóta arra az elhatározásra jutottam hogy kingának kitépem az összeszál haját. ezt mondom Sanyinak msnen erre elkezdi h engem ne keverj bele lécci mert akk háború lesz meg stb stb . Mondom jól van csak hagyjál már békén. És ma dikk mit látok iwiwen?? kinga és sanyi again.. Nah dikk ez nekem már egy cseppet szánalmas volt amikor azt írja én kingával végeztem végleg. ahha láttom... xDD Szóval holnap megyünk a ramiba remélem kinga ott lesz és akk szépen besz vele de ha sanyi vmit mer mondani nekem akk nem én de más megveri..
Ennyit az érdekes történetemről majd a tudósítás máskor következik .... posted , bejegyzés időpontja: péntek, július 24, 2009
Mostanában elég zavarosak a körülöttem lévő dolgok =S:'(. Sajnos nem nagyon tudom eldönteni hogy miis a helyzet valójában.
Először kezdjük a számomra régebben jelentkezett problémával: ez pedig a következő: vannak olyan barátaim akiket mostanában egyre távolabb és távolabb érzek magamtól... Sajnos ez ellen nem tehetek semmit vagy ha igen akkor nem tudom h mit kellene tennem. De se baj azt mondják az idő mindent megold de vajon ezt is ?? Vagy végleg eltávolodnak tőlem a régi barátok és helyettükújak jönnek??
Vagy az új barátok már meg s érkeztek csak án olyan sokáig várok a régiekre hogy nem veszem őket észre?? ez egy jó bonyolultan megfogalmazódott kérdés ami ma jutott így az eszembe teljes egészében. szóval ennek az értelmén és valódiságán el kell gondolkoznom. És választ találnom a meg nem válaszolt kérdésekre..
A második probléma természetesen a pasikkal kapcsolatos.. Istenem de nehéz csajnak lenni.. sosem tudom mit gondol egy pasi meg azt se hogy melyik akar kihazsnálni vagy melyik szeret tényleg. Most pld itt van -sanyi jártam vele 4 napig és most megint újra akarja kezdeni de néha nem tudom hogy csakúgy mondja vagy tényleg akarja . Most is msn-en besz vele de nem mindig találjuk a közös hangot néha össze zörrenük pár apróságon főleg az én hibámból..=S Van olyan hogy kérdezek tőle vmit és neki 10 percbe tellik h válaszoljon rá ilyenkor úgy érzem h nem is figyel rm meg blabla szokásos hülyeségeim. Jah ,meg mindig azt mondja h furcs vok de sztem nem . De ht h legyek teljesen közvetlen egy olyan emberrel akivel nemmindig tudok önfeldt lenni???? Ht nem tudom úgy igázából megmondva h megérné e újra kezdeni vagy inkább hagyjam összetörve a darabokat mert ha megpróbálom összerakni akk megvágom magam ezekkel a darabokkal úgy h nem fogom sose elfelejteni? Ht majd hnap minden kiderül mivel hnap majd megbesz az apróbb részleteket. Én szeretném megpróbálni csak azt nem tudom h megéri e...
A következő problémám szintén egy pasival kapcsolatos. Csabinak hívják. 1 hete ismertem meg. Ht nem nagyon ismerem de sztem tetszek neki vagy nem tudom. Ma fekhívott h megyek e a ramiba de én nem mentem mondtam majd hnap és most kíváncsian várom h vajon hnap eljön? v sem??
Nah most következzen tőlem megszokottan egy idézet..:
Egy szomorú lány áll kinnt a téren,
furcsa gondolatok járnak a fejében,
könnyes szemekkel néz fel az égre,
vajon mi lenne, ha eljönne a végzet?
Hiányozna-e szüleinek, sírnának-e érte,
vajon milyen lehet mikor mindennek vége,
a zsebébe nyúl s elővesz egy levelet,
pár perc múlva kész az utolsó üzenet..
Hazaszalad s a küszöb alá rakja,
emlékként mielőtt mindent itt hagyna,
végig néz a házon, s eszébe jutnak emlékei,
tudja hiányozni fognak neki szerettei,
De el kell mennie, neki már nem fontos az élet,
mert túl sok rosszat tapasztalt és nagyon kevés szépet,
ott hagyta a levelet és messze futott,
nem törődve semmivel amit maga után hagyott..
Kiért már az állomásra, ül a sínnél s várja végzetét,
hirtelen a vállán érzi egy ember kezét,
megfordul, s egy idős ember áll a a mögött,
az öreg megvetve néz rá a sok ránc között,
elhúzza a lányt a síntől, s leülteti maga mellé,
a lány a megdöbbenéstől csak nézi az öreg szemét,
nem érti miért tette az öreg, mi értelme volt,
hiszen ha ott hagyta volna már régen holt..
ránéz az öregre, nincsen semmie csak egy koszos paplan,
egyedül van szegény pedig rég elmúlt már hatvan,
nem érti a lány, hogy bírja szegény,
hogy nincs semmie, s még mindig él..
az öreg ránéz a lányra, s lecsukja két szemét,
a lány a telefonja után nyúl, de ez már nem sokat ér,
mire kiért a mentő már nem tudtak segíteni,
a lány hazafelé futás közben alig lát át könnyein..
majd haza ért, s széttépte levelét,
bebújt az ágyba, de nem csukta le a szemét,
hiába volt nagy a csend nem tudott aludni,
felkelt , kiment s elkezdett az állomás felé szaladni,
leült oda ahol a hajléktalan feküdt még nem rég,
ült a paplanon és könny lepte el szemét,
hirtelen észre vett egy fényképet a pléden,
egy asszonyról, aki egy kisbabát tartott a kezében..
mellette egy levél, az öreg volt a feladó,
s a címzett valószinűleg a hölgy, aki a képen látható,
felpattant a lány, tudta mit kell tennie,
a levelet a címzettnek muszály elvinnie..
elindult a városba, keresve a címzettet,
meg is lett a ház, becsengetett,
egy idős nő nyitott neki ajtót
a lány csak átadta a levelet, de semmit nem szólt,
a nő elkezdett sírni miközben olvasta a levelet,
a lány pedig nézte, teste, lelke remegett,
az asszony miután elolvasta leejtette a földre,
az üzenet ennyi volt benne ZERETLEK MINDÖRÖKRE..
hazaszaladt a lány megértette mi is az élet,
SZERETNI valakit, amíg el nem jön a végzet..
posted , bejegyzés időpontja: péntek, július 17, 2009
Gyermekként az emberek még nem rejtik el érzelmeiket és nem titkolóznak. A minap láttam egy kisgyereket ő olyan őszinte és romlatlan volt. Ha tetszett neki valami megmondta ha nem azt is. Sírt ha jól esett neki és nevetett ha örült. Bár csak pár percig figyeltem viselkedését mégis éreztem azt, hogy nem játsza meg magát senki kedvéért sem és nem fog csak csupán azért más lenni mert a már veleéig romlott társadalom ezt kívánja..De ahogy telnek az évek ez a gyermek is a romlott tártsadalom romlott tagjává lesz. Kilép a gyermekek őszinte és tiszta világából a felnőttek zajos, szennyes és intrikával teli világába.
Ahogy az emberek felnőnek szépen lassan meg tanulják hogy az az ember akitől nem is várnák okozhat csalódást . több mint egyszer összetörik majd a szívüket és az idő elteltével elvesztik a hozzátartozójukat.... Az eddig olyan egyszerűnek tűnő világ egyre nehezebb lesz és bonyolultabb. És idővel mindenkiből eltűnik a gyermek aki őszinte és tiszta volt. És a helyébe egy a szívét áttörhetetlen fallal körülvevő hazug , megjátszós ember lép... Hisz az idő tellésével az emberek sokat csakódnak és akaratuk ellenére falat növesztebek a szívük köré hogy kevesebb csalódás érje őket és hogy ne szenvedjenek emiatt. De vannak olyan emberek ( főleg tizenéves korban) akik feltétkenül hisznek mindenben amit mondanak nekik és az emberek jóságában. Én is ilyen vagyok. És saját tapasztalatból mondom hogy ez nem jóó. Én is mindenkinek elhiszem ha azt mondja szeret meg stb. És eltűröm hogy parancsolgasson nekem meg tiltson mindentől és csak túl későn veszem észre hogy mennyire nem jó ez nekem. És utánna jön a szokásos depresszió meg stb..
Szóval mindenkinek mondom aki ilyen hogy ne higyjetek el mindent ... de én elhiszem mert nem tudom kiszűrni a hazugságot.....=S
posted , bejegyzés időpontja: szerda, július 01, 2009
- "Nem vagyok tökéletes lány. A hajam nem áll mindig jól és gyakran elbukom. Ügyetlen vagyok, és néha összetörik a szívem. Van, hogy veszekszem a barátaimmal és vannak napok, amikor semmi se sikerül. De ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek, akkor úgy érzem, hogy ez a különleges élet a valóság, és lehet, de csak lehet, hogy szeretek tökéletlen lenni!"
- ~ Csajok ... Hülye srácokba zúgunk bele,
Elkövetünk pár buta hibát,
Szeretjük megjátszani a hülyét és hangosan röhögni,
de, mi, lányok, egy dologban vagyunk igazán jók:
erősek tudunk maradni ... - "Te voltál már úgy, hogy azt hitted belehalsz a fájdalomba annyira hiányzik? Szeretted tiszta, mély szerelemmel, hittél neki, bíztál benne, a nap minden órájában rá gondoltál, felnéztél rá, ölelő; két karja között megnyugvást találtál, lested a gondolatát, remegve vártad a telefonját, éjszaka átbuszoztad a várost, hogy vele lehess, mindent megtettél érte, mégis vége lett..és nem tudod miért..Azt hitted az aranyfonal, amivel összekötött benneteket a sors sosem szakad el... tévedtél..És vársz egy jelre..telnek a napok, hetek, hónapok, évek..és Te vársz.."
- Néha elég egy pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem. Csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül. És félsz, és halára rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik.Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból,és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel,olyanokat mondassz, amiket utólag sem értesz.Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot.Amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját, minden mocsoktól és szennytől mentes arcképedet.Boldog vagy és félsz, együtt. Az életed összeomlik, mint egy kártyavár.De nem bánod, tudod, hogy legközelebb nem kártyavárat kell építeni,hanem biztosat. Megreped a burok, amiben éltél, és kapsz még egy esélyt. Egy esélyt egy más, egy igazabb, jobb életre. Kapsz egy lehetőséget, hogy megértsd a világot, az embereket, az élet lényegét,hogy élni kezdj, és abbahagyd a fejedben lejátszott sakk játszmát.Talán mások vagytok talán nem lehettek együtt, nem a jó időben és a megfelelő helyen találkoztok. Talán sajnálod, hogy ennyi volt, talán tudod, hogy így kellett történnie.Évek múlva az érzés feltör belőled. Csak pár szót váltotok üzenetben,csak röppen egy gondolat, csak megrebeg a szíved újra. Elteltek az évek, változtál, és ő is változott. Minden más lett. Fonalak összegubancolódtak, fonalak szakadtak el, fonalak jöttek létre, por szállt a régi érzésekre.De a tietek mit sem változott. Ott van közöttetek a láthatatlan szál,ami egy életre összeköt benneteket. És ott is marad. Nem fog rajta vihar, idő, hely, por vagy más ember. Ott van, és kész. Egy életre össze vagytok kötve, valahol a csillagok közt. Tudjátok mindketten...
- ~ Ha belenézel egy lány szívébe.. meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában. Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat.. De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg: hogyan tud erős maradni akkor is, mikor semmi sincs rendben
- ~ Csak azután tehetünk meg bármit, miután már mindent elveszítettünk.
- ~ Nem tudhattad, hogy tudok róla. De sajnos így volt. Rájöttem, hogy soha egy percet sem érdemeltél meg az időmből..
- ~ Egy másodperc alatt csókolhatsz, egy perc alatt szakíthatsz, de sohasem felejthetsz!
- ~ Megijeszt a tudat, hogy az a fiú -aki, esküszöm, különleges volt!- pontosan ugyanolyanná vált, mint a többi seggfej
- ~ A kapcsolatok olyanok, mint az üveg: néha jobb ha összetörve hagyjuk ahelyett, hogy megsebeznénk magunkat mialatt próbáljuk újra összerakni
- ~ Úgy teszek, mintha élnék,
Pedig csak egy baba vagyok
a polcon ülve, szép ruhában,
üres szemmel, merev háttal,érzéketlen mosolygással,
a távolba révedve lebénultan figyelek,
és jöttödre porcelánszívem megremeg. - ~ Csak légy boldog! Én ülhetek a sarokban, de a te életed túl értékes ahhoz, hogy elvesztegesd!
- ~ Felkelsz, és az arcodra egy mosolyt festesz, hisz ez is kell a mindennapos jelmezedhez
- Csend van, csak az óra ketyeg. Senki nem vár, senki nem szeret. Üres a perc, üres az óra. Egy álom mely nem vált valóra. Emlékezz rám, emlékezz a jóra. Később én is ezt teszem s eljön az óra, mikor neved hallatán mosolyra hajlik a szám s emlék leszel, emlék csupán.
- Mi van akkor, ha soha nem jön el a herceg fehér lovon? Akkor Hófehérke örökké ott fog feküdni az üvegkoporsóban? Vagy végül fölébred, kiköpi az almát, elmegy az orvoshoz, meggyógyíttatja magát, aztán szül egy gyereket a helyi spermabank segítségével? Akaratom ellenére mindig az jut eszembe, hogy minden magabiztos, ambiciózus szingli nő bensőjében egy törékeny, finom hercegnőcske bújik meg, akit meg kell menteni. (kevencem <3)
Ezt a rövidke kis bejegyzést Alex babám emlékének szeretném szentelni...!!!!!
Hogy mindenki értse Alex a világ egyik legjobb kutyája és személy szerint a legjobb fiú barátom volt. Bár nem tudod beszélni hozzám szavakkal és nem adhatott tanácsot mégis akármit mondtam neki akármikor figyelt rám és hallgatta. Akár órákig beszélhettem hozzá ő végig ült mellettem és nézett rám. Ha sírtam megvigasztalt ha boldog voltam velem örült. Röviden a társam volt jóban , rosszban , happyben és depiben.
Tehát aki ismerte szerette!! Ő volt az akit utálni nem lehetett csak szeretni...!!
Bár néha mérges voltam rá( főleg reggelenként amikor kelltett h engedjem ki..), de még akkor is mindennél jobban szerettem. Ha kellett volna az életemet is odaadtam volna érte..:'(.
Életének utolsó napján reggel szokásához híven hajnali 5kor kelltett hogy kiengedjem. Én persze eg kicsit mérges lettem rá hiszen még aludni akartam. Egész délelőtt olyan vidáman játszott és kajált (mint mindig). De eljött a délután pont bennt ültem a zsobámba és érdekes módon msn-ezni akartam amikor is Regi bejött és közölte h Alex babám meghalt:'( Először nem is fogtam fel h mi történt eleinte csak remegtem majd előtört belőlem a sírás..... Még most is így 4 nap távlatából is nehéz vissza emlékezni Alexra hisz akárhányszor csak rágondolok összeszorul a stívem hisz még olyan kicsike volt és fiatal.....:'(
Körülbelül egy órával a halála után anya eltemette a kedvenc helyére és én minden nap meglátogatom a kedvenc "hálótársamat" akit soha senki sem fog tudni pótolni!!!!!!
Anyáék bár nemtudom miért de vettek egy kiskutyát aki tényleg nagyon aranyos de Alex nyomába se érhet!!! És én nem tudom szeretni mert félek attól hogy ha megszeretem elfelejtem Alexot és attól is, hogy Alex haragudna rám azért mert én egy másik kutyust szeretek ő helyette.....
Most elolvasva ez egy kicsit érthetetlen lehet, de ha egy kicsit is belegondol a helyembe rájön hogy milyen érzés elveszíteni egy olyan háziállatot akit mindennéél jobban szerettél / szeretsz
Ilyen az ember: sohasem látja helyesen a sorsát, míg az ellenkezőjét is meg nem tapasztalja, és csak azt tudja igazán értékelni, ami elveszett.
R.I.P. Alex we miss you
posted , bejegyzés időpontja: vasárnap, június 21, 2009
Remény:
Nem kereslek,
Majd te megtalálsz,
Nem kutatlak,
Utat hozzám mindig találsz!
Nem nézek rád,
Elég, ha érzed,
Szívem rád vár,
Vedd már észre, kérlek!
Nem sírok utánad,
Hisz te sem tennéd,
Hiába siratlak,
Észre sem vennéd!
Nézem gyönyörű szemed,
S a szememben egy könny lepereg..
Nem nézem csodás ajkad,
Csak rád gondolok s velem vagy.
Csak rád gondolok,
De te nem érsz rám,
Rólad álmodom,
Ó kérlek, bújj hozzám!!
Szívem vár ezt ne felejtsd,
Lelkem miattad egy üres sejt,
Megcsókolsz és életre kel,
Csak csókolj meg még egyszer!
Csókod íze oly csodás,
Vele szép a napsugár,
Kezed melege csordultig betölt,
Arcod szememre mosolyt ölt.
Most már nézem gyönyörű szemed,
S többé nem félek tőled,
Ajkad hozzám ér,
S a szívembe újra van remény!
Mesél egy könnycsepp:
arcodon a könnycsepp a fájdalomról mesél
ősztinte érzések és a vak remény
te is mint sok 100 másik egyetlen hibába estél
biztál, reméltél és hittél
biztad hogy ő lesz a jövő, hogy vele szebb lesz majd
remélted hogy szerelmetek hű és igaz,
hitted hogy ő az kire vártál ki többet jelent az egész világnál
de most itt állsz egyedül és vérzel
szertefoszlott emlék már a fiú ki mással van éppen
fáj hogy egy pillanat alatt vége lett a mesének
hogy szőke herceged más csipkerozsikát keresett!
kesed a hibát hol is ronthattad el?!
de lassanként rájössz ez már felesleges hiszen soha többé nem lesz már
se hit se remény
se szeretet!
megérdemli??
Amikor a napba nézel, s ő jut az eszedbe; amikor a holdba nézel, s őt látod meg; amikor feljön az első csillag este, s ő; jár a fejedben, azt nevezik igaz szerelemnek.
Mikor azt kívánod, bár veled lenne; mikor minden állmodban ő jelenik meg; mikor fényes nappal, nyitott szemmel álmodból felkelsz, hogy nincs melletted; mikor hiánya annyira éget, hogy úgy érzed ennél rosszab már nem lehet; mikor a kedvéért mindent megteszel, s őt mindenkinél előbbre helyezel, azt nevezik igaz szerelemnek.
Mikor neki mindent elnézel, s elbújva zokogsz csendben; mikor azt akarod, neki jó legyen; vállalva minden felelősséget; mikor nem számít, h mit érzel, csak ő boldog lehessen, azt nevezik igaz szerelemnek.
Mikor csak miatta létezel, bár a halálra gondolsz minden percben, azt mondom gondolkozz el,
megérdemli e amit érte teszel?!!
/Pierrot - Ha sírni látod a bohócot/
Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír:
arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír,
ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hős kezed:
legyen tenyered forrás, miben arcát fürdeted!
Feszít néha belülről egy fájdalombuborék,
és nehezen múlik el,
ha nekem egyedül kell
elűznöm,
hisz tudom jól, hogy ez régen nem játék,
és komolyan is veszem:
látod ezért könnyezem.
Lehet, néha értelmetlenül sírok,
de tudod, sokszor kétségbeesetten könnyezem,
de megfagy a könnycsepp a tenyeremben
ha érzi, hogy ő is tehetetlen...
Csak érted!
!
A sebek a lelkemen,
Gyötrelem,
A pofonok az élettől,
Küzdelem,
S én küzdök, csak érted,
Megteszem,
Mert érted élni érdemes,
Hiszem.
Már gyenge vagyok,
érzem,
De küzdök,
Csak ÉRTED!!
...
Szép nap volt...
de szívembe hegyes penge nyúlt,
magadra maradtál,
s sírva mentél végig a kietlen pusztán.
Csillag lettem az égen
te minden este rámnéztél,
sok csillag közül
tudtad melyik vagyok én.
De hirtelen hullócsillagot
fedeztél fel az éjszakában,
s kívántál egy piros rózsát,
mely szirmai véremben ázottak szét...
Szemedből könny csordult ki,
kezed remegett,
rátetted összetört szívedre
s csak ezt suttogtad:ÖRÖKKÉ!!
Majd isten meglátta e szerelmes párt
adott nekem még egy esélyt,
piros rózsa lettem neked,
s szívem újra tiéd.
Megcsókoltál..
s egyik szirmomat levetted, zsebedbe tetted,
mentél az utcán mosolyogva
mert tudtad, veled vagyok újra...
Felakasztott Kicsi Lány
Felakasztott kicsi lány,
Leng az erdőben egy fán.
Utolsó könnycsepp folyt le arcán,
A könnycsepp mi vérré csapott már át.
Felakasztott kicsi lány,
Leng az erdőben egy fán.
Vérré vált könnycseppek folynak le arcán,
Kinek kötél szorítja nyakát már.
Te királyfi, tudd meg!
A kicsi lány magát miattad ölte meg!
Azért mert szeretett téged,
Az életénél is jobban elhiheted.
Felakasztott kicsi lány,
Leng az erdőben egy fán.
Leng fekete ruhába öltözve,
Saját halálát így megünnepelve.
Te királyfi, tudod-e ki ez a kicsi lány?
S nyakát miért szorítja a halál?
Tudod, ha az álom száz fele törik,
A szív fájdalmában összefacsarodik.
Idejöhetsz szíve darabjait összeszedheted,
Mert téged örökkön örökké mindig szeret!
Felakasztott kicsi lány,
Leng az erdőben egy fán.
Halálában újra kél,
Szívében a remény,
Mit sötéten eltakart a világ,
Azt fényesen látja neved miatt már.
Reményét újra elhozza a halál,
Hogy téged valahol tényleg megtalál.
Felakasztott kicsi lány,
Leng az erdőben egy fán.
Szomorú természet öleli most át,
De magával vitte a sötét túlvilág.
Te királyfi, messzi földről ide gyere,
Nézd! Megvetett porontyod földön lévő vére,
Csak érted kívánkozik!
Hagyd el híres neved, s fogd kezét mi érted vérzik.
Te királyfi, messzi földről ide gyere,
A kicsi lány kér köteléről te vedd le!
Mielőtt végső sírba tennék,
Te légy ki utoljára hozzá ér!
Felakasztott kicsi lány,
Leng az erdőben egy fán.
A királyfi nem jött el,
Híres nevét nem dobta el.
Felakasztott kicsi lány,
Sötét, üres utakon jár.
Halála a királyfit nem érdekelte,
Mert eldobott, megvetett gyermeke.
Felakasztott kicsi lány,
Sötét, Üres utakon jár.
Álmában útját a királyfival rója,
S végre a királyfit megtalálja!!
Bárcsak Hagynád... Mindennek megvan a maga oka.
Ahogy valaki viselkedik annak is.
Csak az ok, nem mindig az,
amit hiszünk!”
Hittem mindenben régen
és
megpróbáltam valóra váltani egy álmot.
Azt hittem,
egy kopott fénykép maradok majd...
Reméltem csak, hogy
egyetlen könnycsepp leszek majd...
Múlik az idő
és túl későn ébredtél rá, hogy hiányzom....,
Túl későn fogta fel eszed és szíved,
hogy amit adtam,
amit kaptál,
az elég lett volna neked egy életre...
Csak most látom,
több könnycseppben bújik meg emlékem,
mint hittem volna.
A fényképem nem porosodik,
mert mindig letörlöd.
Megörzöm emléked.
Bárcsak te is hagynád,
hogy arcom megfakuljon szívedben.
Két Szerető Távoli tájakról elindult két lélek,
Külön szívek, akik egyedül éltek.
Ám nem vágytak magányra,
Elindultak, hátha szerelmet találnak.
Meg is lelték egy szemvillanás alatt,
Ám örömüket egy boszorka szétszaggatta.
Szörnyű átkot mondott rájuk.
Nem teljesedhet be az álmuk.
Távol kell élniük egymástól,
Jó sorsuk messzire elpártolt.
De útra kelnek, mégis mennek,
Nem ismernek lehetetlent.
A vágy az, ami őket hajtja,
Békességben sosem hagyja.
Érezni akarják azt a melegséget,
Mint hajdan, réges-régen,
Amikor összeért a kezük,
S megszelídült háborgó lelkük.
Két szerető;, egymást látja álmaiban.
Két szerető;, egymást zárja karjaiba.
Két szerető;, egymás érintéséért él.
Két szerető;, egymás szerelméért kél.
Cirógatni, és csókokkal elborítani,
Fojtott suttogásokkal, hevüket felszítani.
Imádott párjukkal szelíden bánni,
Gyengéd mozdulatokkal egyé válni.
Féltő karokban ébredni egy tiszta napra.
Számukra, ez csupán ábránd maradhat.
A férfi, céltalanul kószál a világban.
Nem is sejti, merre lehet Virága.
Hosszú bánatpalástját maga után vonja,
Tőle vár erőt, hogy tovább hajszolja.
Belekapaszkodik, magára húzza,
Hisz ettől a kereszttől, indul el újra.
A sóvárgó asszony, is gyakran szenvedett,
Mikor az átok árnya, szeme előtte megjelent.
Ám a férfikáprázat hamar szertefoszlott,
S a nő; gyengéd érzelme, fájóvá változott.
Mégis tovább megy, nem adja fel a reményt.
A hamisság képe, nem győzi le a lelkét.
Két szerető;, egymást látja álmaiban.
Két szerető;, egymást zárja karjaiba.
Két szerető;, egymás érintéséért él.
Két szerető;, egymás szerelméért kél.
Szenvedő; szívüket nincs, ki gyógyítsa.
Vonzalmuk rontása, teljes valójukat beborítja.
Heves érzelmük örök zárka,
Nem szívódik fel, akár a pára.
Bánatuk mindvégig nyomasztó marad,
Ameddig érzéseikről le nem mondanak.
Megválni az emlékektől mégis lehetetlenség,
Hiszen abba, mindkét fél elenyész.
Letűnt múltjukra visszaemlékeznek,
Amikor, még szabadon szerethettek.
Együtt sétálhattak, s önfeledten nevethettek,
Miközben a keserűségről, még mit sem sejtettek.
És végre elérkezik az a nap,
Mikor a rontás ereje alábbhagy.
A pár egymást ismét láthatja,
Káprázat őket, most nem áltatja.
Már közömbös nekik a régi szenvedés;
Melynek, már nem is ismerik az eredetét.
Két szerető, egymást látja álmaiban.
Két szerető egymást zárja karjaiba.
Két szerető, egymás érintéséért él.
Két szerető;, egymás szerelméért kél.
Mindkét fél a jelennek él,
Nem érdekli ő;ket, ha egyszer véget ér.
Szerelmük egyben fény és árnyék,
Számunkra mindegy, hogy mi a másé.
Úgy érzik, egyesülnek az egekben,
Kívánságuk végre beteljesedhet.
Lassan érnek össze a forró testek,
Egy örökkévalóság, amíg összeölelkeznek.
Mindent be akarnak pótolni e percben.
Az emberek megigézve figyelnek.
Lélegzet visszafogva nézik,
Miként egyesül a két Égi.
Két szerető; vágyakozik,
Évszázadonként, egyszer találkozik.
Egyesülésük nem más,
Csak, amit a halandók szeme lát.
Melyen a kisfiam csodálkozva felkiált:
„Ugye Mama, az ott fenn, a Napfogyatkozás!?”
Két szerető, egymást látja álmaiban.
Két szerető, egymást zárja karjaiba.
Két szerető, egymás érintéséért él.
Két szerető, egymás szerelméért kél.
Jim Morrison - Üres Világ Egy nap fiatal voltam és büszke,
csillogó szemmel vallottam szerelmet,
de holnap talán már kutyák marcangolják testemet.
Valaha a kínok párnái között fetrengtem,
ma már nem fáj semmi, azt hiszem
Egy üres világért könnyen adom életem.
Távol jársz már tőlem..
Távol jársz már tőlem,
magaddal vitted a lelkem.
Mindig törékeny volt, tönkretetted...
a fájdalmat a közepébe döfted.
Azt hazudtad, sose tudnál bántani,
nem fogsz a szemembe hazudni.
Mégis, egy napon megtetted,
s a szerelem tükrét összetörted.
Darabokban heve, szétszórtan,
s mellette a szívem holtan.
Össze akarod rakni, de felesleges,
azt üvöltöd, hogy lehetséges.
Fáj, ahogy hozzá érsz a szilánkhoz,
vissza akarsz húzni a múlthoz.
Testem megremeg, leáll a lélegzetem,
Te hoztad el a végzetem
ő, ki rabul ejtette szívem
Minden ajtaját
ő; az, kinek szeme
Kékebb, mint az óceán.
Olyan volt, mint a villámcsapás,
Gyors, és hirtelen
De hamar rájöttem,
Hogy ez igazából szerelem.
Mikor éjszaka álom jő; szememre
Nem tudom elképzelni magam nélküle
Biztonság, öröm, szerelem
Mind hármat megadja ő; énnekem.
Nem félek ha mellettem van
S még jobban szeretem
Kezének érintését,
Szemének tekintetét.
... Távol jársz már tőlem,
magaddal vitted a lelkem.
Mindig törékeny volt, tönkretetted...
a fájdalmat a közepébe döfted.
Azt hazudtad, sose tudnál bántani,
nem fogsz a szemembe hazudni.
Mégis, egy napon megtetted,
s a szerelem tükrét összetörted.
Darabokban heve, szétszórtan,
s mellette a szívem holtan.
Össze akarod rakni, de felesleges,
azt üvöltöd, hogy lehetséges.
Fáj, ahogy hozzá érsz a szilánkhoz,
vissza akarsz húzni a múlthoz.
Testem megremeg, leáll a lélegzetem,
Te hoztad el a végzetem.
posted , bejegyzés időpontja: hétfő, június 15, 2009